A HDR a nagy dinamikus tartományú kép rövidítése. A hagyományos képhez képest a HDR dinamikusabb hatótávolságot és képadatokat biztosít. A különböző expozíciós idővel rendelkező LDR (Low Dynamic Range) kép alapján minden expozíciós idő a legjobban megfelel. A finomszemcsés LDR-kép a végső HDR-kép szintetizálására szolgál, amely jobban tükrözi a vizuális hatást a valós környezetben.
Mi a nagy dinamikus tartomány:
A fényerő valós különbsége, azaz a legfényesebb objektum fényereje és a sötétebb tárgy fényereje az a tartomány, amelyet az emberi szem lát, de az átlagos kijelző csak 256 különböző típusú fényerőt képviselhet.
De még néhány fotót, 2, 3 vagy akár több tucat fényképet készíthetünk. Ezeknek a fotóknak a kitettsége viszont növekszik, és sok barátnak meg kell tudnia gondolni, hogy a képek expozíciója növekszik, a képek viszont felváltva változnak, és egy szögben a fényképek a fénytől a sötétig terjednek. .
A fenti elv szerint, ha sok képet készítünk a kamera által, a kapott képek általában nagyságrenddel vagy annál nagyobbak.
Ez a probléma merül fel, vagy egy nagyobb fényerõsség csak a számítógépen létezhet, míg a tipikus kijelzõ csak a fényerõ sorrendjét képviselheti, 256 számmal, a szimulálható információval. Ez az analóg módszer a HDR technológia alapja. Az egyik tartalom, a tudományos név a Tone-Mapping (hangtérképezés). A Tone-leképezéssel történő tömörítést követően a szintetizált HDR-kép nagyon jól megjeleníthető a kijelzőn, ami sokkoló hatást gyakorol az emberekre.